Betegjog

 

 

A terhességmegszakítás alapvető szabályait a magzati élet védelméről szóló 1992. évi 79. törvény szabályozza.

A terhesség csak veszélyeztetettség, illetve az állapotos súlyos válság helyzete estén szakítható meg – a törvényben meghatározott feltételek szerint. A súlyos válság helyzet definíció szerint testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.

A terhesség megszakítás feltételei a következők:

A 12. hetéig szakítható meg a terhesség, ha

  - azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja;

   - a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved

- a terhesség bűncselekmény következménye, valamint

  - az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén

  A terhesség a 18. hétig szakítható meg, ha

- egyrészt fennáll az előző négy feltétel valamelyike, és emellett

- teljesül a következők közül még egy feltétel:

       - az állapotos nő korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen;

       - vagy terhességét neki fel nem róható egészségi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri  fel korábban, vagy az egészségügyi intézmény, illetve valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a terhessége az 12 hetes időtartamot.

 A terhesség kivételes esetben, ha elhúzódnak a diagnosztikai eljárások, akár a 24. hétig is megszakítható, ha nagyon súlyos fejlődési rendellenesség veszélye áll fent a magzatnál.

  Időtartamra tekintet nélkül megszakítható a terhesség, a várandós nő életét veszélyeztető egészségügyi ok miatt vagy ha a magzatnál az élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség állna fent.

  Külön, írásbeli kérelemre csak akkor van szükség, ha nem egészségi indoka van a terhesség megszakításának.

A kérelmet a családvédelmi szolgálat munkatársa előtt kell elmondani – először még anoniman, tehát a személyes adatok megadása nélkül lehet beszélni a szolgálat munkatársával.

Aki korlátozottan cselekvőképes, tehát korlátozó gondnokság alatt áll vagy 14 és 18 év közötti, annak a törvényes képviselőjének (gondnok vagy szülő) a tudomásul vevő nyilatkozata is szükséges.

A cselekvőképtelen emberek helyett törvényes képviselője terjesztheti elő a kérelmet. Cselekvőképtelen, aki cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, vagy nem töltötte be a 14 életévét.

 A kérelemhez szükség van a szülész-nőgyógyász szakorvos terhességet megállapító igazolására.

A kérelem előterjesztése után lehetőleg az apa jelenlétében a munkatárs tájékoztatja az állapotos nőt többek között arról, hogy a gyermek vállalása esetén elérhető állami és nem állami anyagi és természetbeni támogatások lehetőségéről; az olyan szervezetek és intézmények létéről és tevékenységéről, amelyek erkölcsi és anyagi segítséget nyújtanak a gyermek vállalása esetére; az örökbeadás lehetőségeiről és feltételeiről.

Ha ezek után is fenntartja a kérelmet a várandós, akkor a munkatárs tájékoztatja a következőkről:a terhességmegszakítás jogszabályi feltételeiről; a terhességmegszakítás körülményeiről, módjáról; a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézményekről, valamint a családvédelmi szolgálat segítségnyújtásának lehetőségéről a terhességmegszakítást követően, és egyidejűleg felajánlja segítségét a megfelelő családtervezés érdekében, a fogamzásgátlás személyre szólóan ajánlható módszereinek ismertetésével; a fogamzásgátló eszközök kedvezményes igénybevételének lehetőségéről. Ezután írásban rögzíti a kérelmet, amelyben meg kell nevezni a választott kórházat, ahol a beavatkozást végrehajtják. A munkatárs megküldi a kérelmet a kórháznak, s ezt követően 8 napon belül kell jelentkeznie a várandósnak az egészségügyi intézményben.

Ha a terhesség bűncselekmény eredménye, akkor nem kerül sor tájékoztatásra, kivéve az örökbefogadás lehetőségeiről.

A rendszerváltozás után más szakmai viták mellett, alkotmányossági szempontból is vizsgálták az abortusz kérdéseit. Az Alkotmánybíróság kétszer is foglakozott az mesterséges terhesség megszakítás szabályainak alkotmányosságával. Először a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatban járta körül a bíróság az abortusz akkori szabályait. Kimondta, hogy az Alkotmányból nem vezethető le egyértelmű szabály a magzat jogalanyiságára vonatkozóan – tehát a jogalkotó feladata annak eldöntése. Ugyanakkor kimondta azt is az Alkotmánybíróság, hogy a szabályozás tárgyának súlyára tekintettel törvényi szabályozás szükséges. A bíróság ebben a döntésében leszögezte azt is, hogy a magzat jogalanyiságáról szóló döntés azonban alapvetően meghatározza a szabályozás többi elemét.

Az Országgyűlés ezt követően fogadta el a magzati élet védelméről szóló törvényt, amellyel kapcsolatosan több beadvány is született. Ezekről a 48/1998. (XI. 23.) határozatban döntött az Alkotmánybíróság – kifejtette, hogy bár kifejezett rendelkezés nincs a törvényben a jogalanyiságra vonatkozóan, ebből az következik, hogy a magzat nem jogalany. Ebben a határozatban az állam életvédelmi kötelességéről mondott ki fontos, gyakran idézett elveket a bíróság. A súlyos válsághelyzet akkori definícióját alkotmányellenesnek tartotta a bíróság – ennek nyomán született meg a mai szabáylozás.

Forrás: TASZ

 

Szerző: agent.re  2009.12.06. 11:10 Szólj hozzá!

Címkék: terhesség megszakítás

A bejegyzés trackback címe:

https://betegjog.blog.hu/api/trackback/id/tr151577480

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.